Az Európai Unióból a magyar felsõoktatásba

Magyarország európai uniós csatlakozása után (2004. május 1.) változás állt be egyes külföldi állampolgárok felsõoktatási jelentkezési lehetõségeiben. Az EU irányelveinek megfelelõen a tagállamok polgárai között nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy melyik tagállam állampolgárságával rendelkeznek. Ez - szerencsére - már most is több határon túli magyar fiatalnak is könnyebbséget jelent.

A tagországok számos egyedi szabályozása, a különbözõ felsõoktatási intézmények eltérõ gyakorlata mellett léteznek az európai jogelvekbõl fakadó bizonyos közös szabályok, eljárások, amelyeket az EU bármely tagállamában mûködõ egyetemnek és fõiskolának be kell tartania. Ezek egyike a nemzeti alapon történõ diszkrimináció tilalma, azaz a felsõoktatási intézményeknek az egyenlõ elbírálás elvét kell alkalmazniuk bármely tagállamból jelentkezõ vagy már felvételt nyert hallgatóval szemben. Mindez azt jelenti, hogy egyenlõ esélyekkel kérheti a jelentkezését egy magyar diák bármely uniós tagállam egyetemén, fõiskoláján, de ugyanakkor a külföldi diákok sem lehetnek hátrányban, ha magyarországi egyetemekre jelentkeznek.

Az esélyek ilyetén egyenlõsége azonban csak elvi lehetõség, a sikeres egyetemi felvételhez számos más feltétel is szükséges: meg kell felelni az adott egyetem felvételi követelményeinek, amihez elengedhetetlen a korábbi tanulmányok elismertetése. Ez utóbbi az alapképzés esetében a középiskolai érettségi vizsga, míg posztgraduális tanulmányok esetében az egyetemi diploma elfogadását jelenti.

A jelentkezésnél alkalmazott egyenlõ elbírálás elvét kell a tanulmányok során is alkalmazni, vagyis a más EU tagállamból érkezõ diákokat ugyanazok a jogok (és kötelezettségek) illetik meg, mint az adott ország állampolgárait. Mindez azt jelenti például, ha az adott szakon államilag finanszírozott képzés folyik, akkor a felvételi követelményeknek eleget tett, más tagállamból jelentkezõ diákoktól sem kérhetõ el a költségtérítés összege, vagy ha nem kötelezõ a felvételi vizsga, az szintén nem alkalmazható akkor, ha egy másik uniós ország diákja akar bekerülni az egyetemre. Egyes országokban csak a megfelelõ dokumentumok beadása szükséges az egyetemre történõ felvételhez, míg másutt sikeres vizsgát is kell tenni. Hasonlóan vegyes kép a költségeket illetõen is. Magyarországon 2005-tõl az érettségi vizsga jelenti a belépõt a felsõoktatás világába, és intézményenként változik, mely szakoknak indul az államilag finanszírozott képzés mellett költségtérítéses formája is.

A 157/2001. (IX.12.) Korm. Rendelet 14 § (3) bekezdése alapján a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel nyerhetnek felvételt felsõoktatási intézményekbe az Európai Gazdasági Térséghez tartozó országok állampolgárai, a nemzetközi megállapodás vagy jogszabály alapján a magyar állampolgárral azonos elbírálás alá esõ külföldi állampolgárok*, valamint azon állam polgárai, amelyben a magyar állampolgár a viszonosság elve alapján veheti igénybe az adott állam felsõoktatási szolgáltatásait.

Államilag finanszírozott képzésre azok a magyar állampolgárok és a fentebb felsorolt országok állampolgárai vehetõk fel, akik államilag finanszírozott képzésre jelentkeztek, megfelelnek a felvétel feltételeinek, és elérik a megállapított ponthatárt.

Költségtérítéses képzésre vehetõk fel a nem EGT-s külföldi állampolgárok, általában a felsõfokú oklevéllel rendelkezõk, illetve azok a jelentkezõk, akik olyan tagozatra és képzési formára jelentkeznek, amely költségtérítéses képzésként van meghirdetve. A költségtérítés összegét a Felsõoktatási felvételi tájékoztató megfelelõ táblázataiból lehet megtudni. Államilag finanszírozott vagy költségtérítéses szakra, szakpárra felvett hallgató újabb szakot párhuzamos képzésben vehet fel (kivéve azt, ahol jogszabály írja elõ a társított szak késõbbi felvételét). A párhuzamos képzésben felvett újabb szak - bizonyos kivételekkel - csak költségtérítéses képzés lehet.

* A magyar állampolgárokkal azonos jogállásúak a tartózkodási engedéllyel és a menekült igazolvánnyal rendelkezõ külföldiek a letelepedési engedély, illetõleg a menekült igazolvány kiállításának napjától, illetve azok a magyar állampolgárok, akik életvitelszerûen külföldön tartózkodnak és nem rendelkeznek magyar személyi igazolvánnyal, azonban a magyar állampolgárságukat érvényes magyar útlevéllel, vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolják.